2012. március 9-11. Újra nyeregben!
Sziasztok!
Már alig vártam, hogy megírhassam az első bejegyzést. Több oka is volt, egyrészt "blogolhatnékom" volt, másrészt ez azt jelenti, hogy voltam a lovaknál, ami utoljára januárban esett meg, a kis kényszerpihenőm miatt. Röviden annyit, hogy sokat voltam beteg és végül meg kellett műteni.

Pénteken suli után rohantam állomásra, és fél négyre már lent is voltam Pokolban, közben vonaton összefutottam Doresszal is. Beszélgettünk kicsit Majával, aztán usgyi lovakhoz. Vittem két kiló almát, kockacukit, meg két szép új kötőféket a vadszamaraknak, szóval először osztás volt, aztán kihoztam mindkettejüket. Gyors pucolás, nyergelés és irány a pálya. Először Wilit vittem, lemozgattam kicsit, hogy hétvégén már lovagolható állapotban legyen. Minden ment a maga rendje, módja szerint, aztán vágta után elfáradt és elkezdte a jó öreg "visszafordulok futószáron" játékot, amit utoljára nyáron csinált. Na ennek hamar elejét vettem, orrára koppintottam és átmentünk egy másik kitaposott körre, mert a forgolódás kiváltó oka a kajaidő és a kapu volt. Amint messzebb került a kijárattól máris rendezte a gondolatait, és működött tovább rendesen. Kb fél óra után visszavittem, csere, mentem ki Bettivel. Egyből fel is ültem, igaz két hónapig alig-alig volt lovagolva, de gondoltam jót tesz a kihívás. Semmi érdemlegeset nem csináltunk, a lemozgató jelleg dominált itt is, oldalaztunk párat, hogy felfrissítsük a tudásunk, meg jó sokat vágtáztunk ... ki is tépte a kezem rendesen, olyan izomlázam lett ... :)
Visszatettem őket a helyükre, és eltettem magam másnapra.

Szombat reggel jött Doresz, kimentünk lovakért. Alapos vakarászás, nagyon élvezte a csikó, majd ismét ki a pályára. Kicsit futószáraztam, aztán felszálltam, és elkezdődött az edzés. Wilike soha eddig nem látott formáját hozta. Nagyon-nagyon jót tett a két hónapos pihenője. Minden jelzésre reagált azonnal. Régebben ügetés közben eléggé kellett hajtani mind csizmával, mind pálcával, de most semmi. Ment mint a kisangyal. Természetesen vágtáztunk is, és akkor aztán abszolút megdöbbentem, mert jobb kézre egyből beugrott jó lábon, és minden erőlködés nélkül vágtáztunk 4-5 kört. Ez azért meglepő, mert eddig pályán csoda volt, ha egy kört ki tudtam erőszakolni belőle, és akkor már kész, végem volt úgy elfáradtam. Bal kézre is vágtáztunk, arra gyengébben megy, úgyhogy miután jó lábon sikerült beugrania, és megtettünk egy kört, hagytam is. Visszafordítottam jobbra, és csináltam még egy-két beugratást, de tényleg nagyon szépen felveszi a segítségeket. Leléptettünk és visszavittük őket kikötőhöz.
Ráadtam a pizsamáját és kimentünk az üres karámba játszani. Először ugrottak párat. Valahányszor elindult Daci, Wili mindig elé került, és amekkora ugróbajnok leverte neki az akadályt, így lényegében értelmetlen volt ugratni őket. Dorinának mennie kellett, visszatette Dacit, én maradtam a pupákkal és kicsit lelkiztünk. Eszméletlen aranyos, mert két centit nem léphetek arréb úgy, hogy ne jönne utánam. Főleg avval foglalatoskodtunk, hogy szó nélkül ott hagytam, és vártam, hogy jöjjön ... hát jött. És mikor odaért persze mindig végignyalt, megszagolt, megböködött és várta, hogy na mi lesz.
Visszavittem, és a nap többi részét téblábolással töltöttem, nyergest takarítottam, gyepet égettem, stb ... :)

Vasárnap ismét jött Doresz, terepet terveztünk, de sem az idő sem az alkalom nem kedvezett végül. Elindultunk a legrövidebb terepúton, ami nagyjából háromnegyed óra, óra, lépésben is maximum másfél, de nem jutottunk sokáig, ugyanis szomszéd tanyán el voltak engedve a kutyák és nekünk rontottak. Wili bepánikolt, ezért hát Daci is. De ha már anyuci is retteg, aki nem mellesleg a vezérkanca, akkor Wili már idegbajos, és mivel Dorina egyelőre nem tudja még kezelni a helyzetet vissza kellett fordulnunk, mert nem úgy tervezem az első terepét, hogy leszállva vezetgetem, mert nem mennek el emellet, meg amellet. Inkább megvárom míg Gabi, vagy Maja ki tud jönni velem, és akkor lesz mellette egy olyan ló, aki utat mutat.
Pályán lovagoltam végül, ismét szépen dolgozott, Gabi végig is nézte, aztán beszélgettünk, hogy mostmár kezdhetném futószáron lekötni, esetleg néha már segédszárral lovagolni, hogy erősödjön a nyaka.

Legközelebb szerdán megyek és vasárnapig maradok, aztán már érdekesebb dolgokkal tudok szolgálni remélhetőleg :)
Képekhez a galériában tudtok kommentálni, örülnék is neki :)

  
további képek a galériában ...