Egy kis áttekintés, hogy honnan indultunk, s hol állunk most.

2011.01.22.  Először futószáraztam Wilikét
 Nagyon vicces egy szituáció volt. Akkor csak látogatóban voltam lenn, és hát gondoltam megmozgatom a futószárat alig látott, fél éve istállóban pihenő, nem rég herélt "kis"csikót. A képek magukért beszélnek ... mikor a ló kétlábon megy ki nagy nehezen a pályáig, annyira nem érzi biztonságban magát az ember.

2011.04.02. Tavaszi lemozgatások
 A 'történetünk'-ben már említett "de idegesítő ez a csikó" szakasz. Még kényszerből hordtam ki nagy ritkán, és nehezen viseltem el azt a pár percet is. Csak bal kézre mozgattam, és addig ameddig kedve volt ügetni. Ha megunta, fogta, megállt, befordult és nézett. Volt rá példa, hogy eltaknyolt a saját lábában, körülnézett, meglátta mennyi fűbe érkezett és békésen legelgetni kezdett, úgy kellett felcibálni. Szóval még mindig nem nevezném képzésnek ezeket a találkáinkat.

2011.06.26. Az első tanóra
 Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy én márpedig lovat csinálok ebből a csikóból, és neki álltam napi szinten foglalkozni vele. Lépcsőről lépcsőre haladtunk, a legnagyobb feladatnak az bizonyult, hogy meg tudjon különböztetni a mindenféle játszótársaitól, és elfogadja, hogy én vagyok a főnök, még hozzá nem az a ló-féle főnök, hanem kétlábon járó, követelőző, érthetetlen nyelven magyarázó, kertitörpe főnök.

2011. július Tudunk ügetni!
 A nyár haladtával lassan, de biztosan Wilike is haladt. Elkezdett odafigyelni rám, követett, a karámból és a legelőről hívás nélkül is ő jött oda hozzám elsőnek. A siker abban rejlett, hogy minden egyes lecke után még hosszasan sétálgattam vele, beszéltem hozzá, és abszolút nem siettettem. Vágtát mindaddig nem is kértem tőle, míg egyszer önként be nem ugrott, akkor viszont mondtam neki a vezényszavakat, és onnantól tudta, hogy a "vágtát" szóra mit kell reagálnia. Tehát a mi kis zsiráfra emlékeztető képződményünk a 15 percnyi koncentrációs képességével fejlődésnek indult, kezdetét vette a lóvá válás.

2011. augusztus Első felülések
 A nyár utolsó heteiben már elkezdtem rá ülni is. Első felülésem pár perces sétálásból állt, majd még két-három alkalommal próbálkoztunk. Először vezetgetés, majd futószáron séta, és egy kis ügetés. Egy probléma szinte azonnal adódott, továbbra sem fogadta el az embereket, és csak nekem volt hajlandó megtenni, amit kérek, ezért a futószárazások nehézkesre sikerültek ...
 Ezután következett 2 hónap szünet különböző okok miatt, egészen novemberig.

2011. november 12. A lovaglás kezdete
 Hosszú Wili-mentes idő után újra kihoztam, hogy hagy mozogjon kicsit, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Megkértem Gabit (lovasoktató), hogy jöjjön ki velem. Lefutószáraztam a pupákot és mivel kb 5 perc ügetés után halálosan elfáradt (jó kondi forever :) ) fel is ültem. Ügettünk vagy 10-15 percet, aztán sétálni kezdtünk körbe a pályán, majd Gabi lecsatolta a futószárat és már mentünk is. Megtettük életünk első önálló lépéseit. Ekkor lettem még motiváltabb a belovaglását illetően. Másnap megismételtük ugyanezt, és hát ugye merjünk nagyot álmodni, megpróbáltam ügetni vele. És lám, sikerült! Bár előtte mindenki röhögött rajtam, hogy használjam kezem, lábam, mert ez el nem fog indulni ... na ki nevet a végén?! ;)

folyamatosan frissül!