Furcsa időrendet választottam, de talán így tudom legjobban szemléltetni lovas pályafutásom. Tehát kezdjük a jelenben, és haladjunk visszafelé, a múltba ...

Pokoltanya végleg
 2011. március 5-től a Pokoltanyai Lovas Egyesület kis csapatát erősítem, kezdetben csak Bettivel foglalkoztam, majd nyár végétől Wilivel kettőre nőtt az életemet jelentő patások száma. 

Zabhegyező Lovasiskola
 2008. augusztusában költöztünk Gyömrőre, szeptemberre már találtam is magamnak lovardát, azt a lovardát, ahol a lovaglás alapjait töviről hegyire megtanultam.
 Azt az évet, és a következő elejét egy Lady nevű, sötétpej kancával tölöttem, heti kétszer jártam, és rengeteget tanultam, majd tavasszal, az oktatóm versenyezni hívott. A Póni Klubos rendezvényekre járt a lovarda, így gőzerővel kezdtünk készülni a szezonra. Hirtelen Ladykéről Rambora kerültem át, aki további két éven át volt lovaglásban partnerem. Rambo is abban az évben kezdte a versenyzést, még fiatal herélt volt, áprilisban át is estünk az első megméredtetésen D1-ben, és mit ne mondjak nem szerepeltünk túl fényesen ... ahogy 2009-ben semmikor máskor sem.
 2010-ben folytattam a versenyzést, közben rengeteg barátot szereztem, lovastúrákra jártunk, minden szabadidőmet lenn töltöttem, heti három órában jártam, ha tehettem, még többen. Az év eredmények szempontjából sikeresebb volt, sokat fejlődtünk, de mivel a ló sem volt egy hűde képességekkel bíró, hamar megfeneklettünk, és elkezdtem más lovakra is ülni. Az utolsó itt töltött hónapban Nimfával dolgoztam, még abban a kis időben is hihetetlen sokat tanultam tőle.
 Egyszer azonban mindennek vége szakad, és egy elég kecsegtető ötlettől vezérelve szépen átpártoltam a 75 km-mel odébb elhelyezkedő Pokoltanyára ...

Pokoltanya először
 Az erzsébeti tiszavirág életű "karrierem" után ismét táborozásra vetemedtem, hol máshol, mint Pokoltanyán. A tábor minden napján egyedül lovagolgattam, eleinte Filikén, majd lassan Bettikén is. Itt ismerkedtem meg Bettivel, ám eleinte legkevésbé sem találtam ideálisnak. Akkoriban sokkal inkább Fili volt a kedvencem, mindig rajta ültem, amikor csak tehettem.
 Így telt el 2008. nyara. Hétvégente nagyszüleim vittek Pokoltanyára, ha csak tudtak, én meg alig győztem kivárni. Akkor vitt el Maja életem első terepére, Ópiumon.

Erzsébeti Lovarda
 Következő állomás az életemben 2008. nyarán kezdődött, pontosabban tavasszal, mikor lementünk Pokoltanyára látogatóba. Igazándiból csak 15 percre ültem fel Filire, először Maja kicsit futószárazott, aztán sétálhattam egyedül egy-két kört.

Az első "önálló" """lovaglásom""". Akkor ez nagyon meghozta a kedvem, és égre földre lovardákat kezdtem keresni, hosszas listát írtam, pontoztam, hasonlítgattam ... komoly matek órákat tartottam, mire végülis kijött a Pesterzsébeti Lovarda, ahova el is mentem órát venni.
 Hatszor jártam ott, 25 perces foglalkozások voltak, az utolsó kettőn már mehettem kicsit egyedül is. Mindig ugyanazon a pónin ültem, Jázminon. Egyszerű kis kanca volt, mert rögtön hárman is voltak, akik ugyanúgy néztek ki, legalábbis így emlékszem.
 Azt kell mondjam, a legkiábrándítóbb lovarda volt, ahol életemben jártam, de ezt nem itt szeretném ecsetelni ... lényeg, hogy a lovas pályafutásom kezdetét vette.

Kezdetek
 Legelső lovas élményem már csak nagyon haloványan dereng, de az is Pokoltanyához köthető. Életemben először Ópium hátán ültem 2002 körül, Maja előtt, mert nagyon féltem, szóval én tényleg visszatértem a gyökerekhez, de erről később ... :)

 Első lovas emlékeim egy 2004-ben megesett lovastábor Üllőn, a Dóra majorban. Hét napot voltam ott, mint teljesen kezdő. Azt sem tudtam melyik a ló eleje, és melyik a vége, de gyakorlatilag öt perc után már halálosan beleszerelmesedtem a lovak világába. A hét végén lévő lovas bemutatón, mikor szüleim látogatni jöttek, már nem a jólszituált, takaros, tiszta!! kislányuk találták ott, hanem az új istállógyereket, aki Mauglira jobban emlékeztette őket, mint rám. (Ezt egyébként azóta is hallgatom.) Szóval ott sajátítottam el a lovaglás alapjait egy sárga kancán, Csinoson.
 A tábor végén határozott elképzeléseim voltak, hogy lovagolni fogok, ám sajnos az élet egy jó darabig nem kedvezett e téren nekem ...